Szeged | Kiskunlacháza | Hódmezővásárhely | Hungaroring | Kóka | Pannonhalma | Bugyi | Kanizsa | Piliscsév | Kaposvár | Gyoma | Ny.apát | Gyál | Cserénfa | Nyáregyháza | Balatonszemes | Szekszárd | Miskolc | Ajka | Dunaújváros | Kolontár | Kőszárhegy

Néhány mondatban a crosspályáról:

A crosszversenyeket megelőzően ún. terepgyorsasági versenyek voltak rendezve a hegyen-völgyön motorozók számára. Ezek a pályák nem voltak különösebben kiépítve, a természet adta viszonyoknak megfelelően alakították ki a pálya nyomvonalát. Ennek örökébe lépve - ma már bármilyen hihetetlennek is tűnik -, a crosspályák is hasonló módon lettek kijelölve. Egy megfelelően dimbes-dombos, gödrös terület a megfelelően kialakított nyomvonallal máris versenyre alkalmas pályát eredményezett. A színvonalas és komoly nehézségi fokkal kijelölt pályákkal csak azok a szerencsések rendelkeztek, akik hegyoldalban,dombvidéken tudtak területre szert tenni. Épített pályával - ha jól emlékszem - én először Kiskunlacházán találkoztam, ahol a sík területen földgépekkel alakították ki az akadályokat.

Hasonlóan szerények voltak a pályaberendezések is. Ma már szinte hihetetlen, de a pályák nem voltak kiszalagozva, a pálya szélét szinte a közönség sorfala jelentette. A rajtgép ismeretlen fogalom volt, általában mésszel festették fel a rajtvonalat és zászlóval rajtoltattak. Később megjelentek a rajtsorompók, magam is elsők között szerkesztettem rajtgépet a szegedi pályán, úgy 1965 táján.

A locsolás, portalanítás sem volt különösebben szokásos, nem véletlen, hogy Kökényesi sikeres könyve "Porban az igazság" címmel jelent meg. Mégis nagy csaták, (gyakran nemzetközi) máig emlékezetes kiváló versenyzők jellemezték a kezdeteket, és hihetetlen tömeg, sokezres nézőközönség szurkolt rendszeresen a pályák mentén.

Persze a versenymotorok rohamos fejlődésével a versenyek színvonala is emelkedett, egyre jobban előtérbe lépett a szabványos, biztonságos versenypályák igénye. Minden országban a FIM pályaszabályai szerint alakították ki a létesítményeket, annak berendezéseit. Ma már az egész világon egységesek és nagyon szigorúak az előírások, különösen mióta a természet és környezetvédelmi törvények is első számú követelménnyé léptek elő a versenyrendezők és pályatulajdonosok számára.

MAMS motocross pályaszabályok röviden:

A pálya nem lehet 1750 m-nél rövidebb és 3000 m-nél hosszabb, szélessége egyetlen részen sem lehet 6 m-nél kevesebb és nem lehet osztott. Az út és a talaj fölött lévő esetleges akadály (felüljáró, reklámszerkezet) közötti szabad függőleges térnek legalább 3 m-nek kell lennie. Kettős és hármas ugratókat tilos alkalmazni. Az ugratók közötti távolságnak legalább 30 m-nek kell lennie (a két ugrató csúcsai között)

A pályán nem lehet mélyvizes szakasz, vízmosás, nem lehet túl sziklás, vagy köves, nem tartalmazhat nagy sebességet megengedő egyenes szakaszokat, továbbá nem tartalmazhat "mosódeszka" akadályt. A pályán vasból, kőből vagy betonból épített akadályok vagy részletek nem lehetnek, ill. azokat megbízhatóan és tartósan földdel kell takarni. A pályának olyan jellegűnek kell lennie, hogy az elérhető átlagsebesség ne haladja meg az 55 km/h-t.

A pálya mindkét oldalán legalább 1 méter szélességű semleges biztonsági zónát kell kijelölni a versenyzők és a közönség biztonsága érdekében. Ezt a zónát kettős lezárással kell körülhatárolni, egyik oldalon a pálya, másik oldalon a közönség felől. A lezárás természetes akadály is lehet. A nézők elől elzárt területet táblákkal is jelölni kell.

Azoknak a géposztályoknak a versenyein, ahol 12 év alatti korosztály vehet részt, a pálya max. hossza 1200 m lehet, és egy adott pontról az egész területnek láthatónak kell lennie. Életkornak megfelelően kíméletes akadályokkal szabad csak nehezíteni. Még fokozottabb ez az igény az 50 ccm-es géposztály esetében. A pálya hossza max.1000, min. 500 m és csak akkor jelölhető ki az eredeti pálya nyomvonalán, ha a pálya állapota erre a nagy kategóriák futama után is alkalmas.

A versenypályát megfelelő, jól látható kapukkal és egyértelmű jelölésekkel kell ellátni. A biztonsági övezet jelzőkarói nem lehetnek magasabbak 500 mm-nél, törékeny fából, vagy műanyagból készüljenek.

A pálya szélességének a rajtvonalnál elegendőnek kell lennie a pályalicencben meghatározott számú versenyző egy sorból való elrajtolásához, mely min. 30 fő. A rajtnál minden motorkerékpárnak 1 m szélességű helyet kell biztosítani. Rajtgép alkalmazása kötelező. A berendezés a rajtvonalon helyezkedik el, működéskor a talajba süllyed, vagy ledől. A működtetés kézi, vagy távvezérlésű. A rajtelőkészítőnek szintén a versenyzők létszámának megfelelő befogadó képességűnek kell lennie, körül határolva, ki és bejárattal, órával ellátva.

A rajtegyenesnek biztonsági okokból min.85 méter, max.125 méter hosszúságúnak kell lennie.

A rajtpályán semmiféle akadály (ugrató, gödör, stb.) nem lehet és az első fordulóig teljes szélességében egyenlő esélyt kell biztosítania mindegyik versenyzőnek.

A versenypálya lehetőleg cél előtti szakaszán, ahol a veszélytelen kiállás biztosított, egy lezárt, körülhatárolt, de a versenypálya felől nyitott szerelődepót kell létesíteni, melynek pálya felőli oldala legalább 25 m hosszban alkalmas a jelzést adó csapattagok munkájához.

A szerelő depóban csak a nevező egyesületek által bejelentett és megkülönböztetett jelzéssel ellátott szerelők tartózkodhatnak. Gépjavítást a futamok alatt bejelentett szerelők igénybevételével is csak a szerelődepóban lehet végezni. A szerelődepó ellenőrzésére beosztott sportbíró az itt észlelt szabálytalanságokat írásban köteles jelenteni ill. megakadályozni. A futamok alatt a géptárolóba (depó) a versenyzőnek bemenni tilos, ha a versenyző ezt megteszi, úgy kizárják a futamból. A szerelődepó jelzése egy 40 x 50 cm-es tábla, középen franciakulcs ábrájával. A versenyzőhöz tartozó csapattagok csak a külső depóból adhatnak utasítási jelzéseket és információkat a versenyzők részére. A pálya más részén tilos, mert ez külső, idegen segítségnek minősül és a versenyző kizárásával járhat.

Pálya elemek a FIM Annuerból:

Képek pályaelemekről: